Job 27

Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.1Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? ^a 2

Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily múlandó az istentelenek szerencséje

3Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: 4Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet, 5Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; ^b 6Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! 7Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. ^c 8Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. 9Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. ^d 10Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? ^e 11Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? ^f 12Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? ^g 13Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. ^h 14Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! 15Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: ⁱ 16Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. ^j 17Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. ^k 18Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: 19Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. ^l 20Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó. 21Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. ^m 22Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. ⁿ 23Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.